(A PDF-es nyomdai verzióért kattins ide)

Előszó

Írta Dr. Ken Blanchard

Szeretem a jó történeteket, mert egyszerű igazságokról szólnak, és ezek megkönnyítik a munkánkat, az életünket. A könyv, amit a kezedben tartasz, A szárnyaló szervezet Czinege Andortól épp egy ilyen történet.

Andorral 1993-ban találkoztam az egyik, a nemzetközi partnereink számára tartott konferenciánkon Párizsban. Azóta a csapatunk tagja, és világszerte terjeszti a Blanchard időtálló koncepcióit. A könyve ezen irányelvek lényegét integrálja, hogy segítsen a vezetőknek az alábbi kérdés megválaszolásában: Hogyan vonzhatjuk be és tarthatjuk meg a tehetséges embereket, és hogyan tehetjük sikeressé a csapatunkat, szervezetünket anélkül, hogy közben a kollégáink kiégnének?

Sajnálatos, hogy egyre többen élik meg a munkájukat a stressz forrásaként ahelyett, hogy a kiteljesedés és a fejlődés élményét tapasztalnák meg. Csak egy energikus és motivált csapat képes a csúcsteljesítményre! Emiatt fontosabb, mint valaha, hogy az emberekre és az eredményekre egyaránt összpontosítsunk.

Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, különösen, ha emberek százait vagy ezreit vezetjük. Hogyan teremthetsz hát egy olyan környezetet, ahol az emberek kibontakoznak és nagyszerű eredményeket érnek el a szervezet minden szintjén?

Ez az inspiráló történet segít e kérdés megválaszolásában. A szárnyaló szervezethez vezető út ugyan összetett, de Andor ezt egyszerű lépések sorozatára bontja – egy világos útmutatót ad, és ez iparágtól, vezetői szinttől vagy cégmérettől függetlenül a segítségedre lesz.

Az út során megismerheted az emberi teljesítmény modelljét, három állapotot, melyek pillanatról pillanatra változhatnak. Ez a modell világos keretrendszert biztosít a csapatod energizálásához. Andor integrálja az SLII®-t – a világ legszélesebb körben alkalmazott vezetési modelljét – és az emberek motivációjáról szóló legfrissebb kutatásokat, ezzel megadja neked a kulcsfontosságú eszközöket ahhoz, hogy a csapatodat csúcsteljesítményre ösztönözd.

Ez a könyv végső soron rólad szól, mivel az energiánk hatása továbbgyűrűzik a szervezetben. Javaslom, hogy szívleld meg, amit olvasol, és testesítsd meg azt a változást, amit látni szeretnél. Ezáltal nem csak a csapatod szenvedélye, közérzete, és egyensúlya erősödik, de te is fejlődsz és szárnyalsz majd.

Ken Blanchard

Az Egyperces Menedzser® és a Vezetés magasabb szinten c. könyvek társszerzője

Hogyan használd ezt a könyvet?

Ez a könyv Neked szól, ha vezetőként maximalizálni szeretnéd a csapatod vagy céged eredményességét anélkül, hogy kiégnének akár az embereid, akár Te magad. Ezt értem szárnyaló szervezeten.

Abból indultam ki, hogy Te nem szervezetikultúra-fejlesztő szakember vagy, ezért minimalizáltam a tudományos hivatkozásokat, és lerövidítettem az elméleti részeket. Elsősorban kézzelfogható sztorikon keresztül mutatom be, hogyan működik egy ilyen szervezet, és mit tegyél, hogy a tiéd is ilyen legyen.

A könyvet kerettörténetbe foglaltam, melyben Haraszti Kristóf, egy ezerfős fiktív gyártó cég elképzelt ügyvezetője keresi a megoldást vállalata nagyon is valós problémáira. A szereplők kitalált személyek, a harmincöt éves hazai és nemzetközi terepmunkám során megismert, létező emberekből gyúrtam össze őket.

Azért választottam a regényszerű formát a klasszikus szakkönyvi leírásokkal szemben, hogy a cselekményen és a párbeszédeken keresztül közérthetően mutassak be fontos, de olykor komplex összefüggéseket. Sokszor ugyanis azt tapasztalom, hogy a vezetők, a csapatuk vagy cégük kibontakoztatásának csak egy-egy elemére összpontosítanak, nem látják át egészében, mi szükséges egy szárnyaló szervezeti kultúra felépítéséhez. Ezt szeretném e könyvben világosan és közérthetően felvázolni, hogy Te is úgy érezd, beszélgetsz velem a témáról a folyamat során, amint a céged egyre jobban teljesít.

Ez a könyv tehát egy gyakorlati útmutató. Ha kisebb csapatot irányítasz, akkor önállóan is meg tudod valósítani a javaslatokat. Ha sok ember tartozik alád, mint például Kristóf esetében, akkor tudod majd, milyen jellegű tanácsadási szolgáltatásokra van szükséged, milyen sorrendben, és miért. Kitérek a jellemző csapdákra is, amelyekkel a képzési és kultúra-fejlesztési projektek során találkoztam, valamint arra, hogyan kerülheted el őket.

(…)

S végül: miközben a könyv arról szól, mit tegyél a cégben, egy pillanatra se téveszd szem elől, hogy a fejlődés kulcsa a Te kezedben van.

Ha Te nem változol, semmi sem fog változni!

Azt ígérem, hogy ha személyesen beleállsz ebbe a fejlesztésbe, annak egyik melléktermékeként önmagad egy hatékonyabb, s egyben kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb verzióját kapod vissza. A csapatod pedig ezt tükrözi majd vissza.

Ha készen állsz, vágjunk bele!

(Kivonat az első fejezet végéből)

A munka mint játék

A reggeli nap erősen sütött La Gaillarde keletre néző, homokos strandján. A gyerekek a vízben hancúroztak, élvezték, hogy még nincs akkora tömeg. Kristóf és Laci a partról figyelték őket, Eszter és Júlia az étterem teraszán cseverésztek.
Kristóf elmélyülten kavargatta a friss gyümölcslékoktélját a napernyő árnyékában. Kérdezni szeretett volna Lacitól, de nem tudta pontosan, mit.
–   Úgy tűnt, tegnap meglepett, amit a felelősség-vállalásról és a kultúráról mondtam – törte meg Laci a csendet.
–   Őszintén megvallva, igen. A kultúrával nem foglalkoztam eddig sokat, mivel készen kaptuk. Az anyacéget Joseph Windecker alapította százhúsz éve. Ez egy hagyományos családi vállalkozás, ami nagyra nőtt. A gondolkodásuk jól passzol az enyémhez. Nem látom, mi dolgom lenne ezzel.
–   Nézd meg őket – intett Laci a tenger felé. A gyerekek hangos kacagással kergetőztek a vízben, és fröcskölték egymást. – Képzeld el egy pillanatra, hogy ők a Windeckernél dolgoznak, és az a céljuk, hogy a lehető legtöbb vizet fröcsköljék egymásra. Mi a véleményed, hogy teljesítenek?
–   Mintaszerű beosztottak – nevetett Kristóf. – Azt gondolom, ezt a mérőszámot kimaxolták! Ha mindenki így dolgozna nálunk, semmi gondunk nem lenne.
–   Akkor mindössze annyi a dolgod, hogy erre rávedd az embereid!
–   Küldjem el őket szabadságra?
–   Inkább azon gondolkozz el: mire van szükségük ahhoz, hogy nap mint nap, következetesen ilyen magas szinten teljesítsenek. Mit másolhatnál le abból, amit itt látsz?
Kristóf hosszasan nézte a gyerekeiket. Mindent beleadtak a játékba, de úgy tűnt, nem fáradnak el, sőt, annál inkább élvezik. Szembeötlő volt a rengeteg energia, ami áramlott közöttük. Vajon honnan jön ez?
–   Az biztos, hogy nagyon motiváltak – kezdte Kristóf.
–   Szerintem is. Mennyi célprémiumot tűztél ki nekik erre?
Kristóf felvonta a szemöldökét. Értetlenül nézett Lacira.
–   Tudom, nevetségesen hangzik, de gondolj bele: a vezetők, akiket ismersz, hogyan szokták megoldani a motivációs problémákat?
Kristóf úgy érezte, a motivációról alkotott képe meginog. Lehet, hogy hamarosan a feje tetejére áll? Bárhol is dolgozott eddig, a teljesítmény-függő bérek adták minden motiváció alapját. Az egyik fő gondot pedig abban látta, hogy a Windeckernél nem jut most elég pénz a premizálásra. A beosztott vezetői pedig sorra jönnek hozzá, széttárt karokkal: „Tudod, főnök, ha kis pénz, akkor kis foci! Ha nem adsz eszközt a kezünkbe, nem tudjuk őket mivel ösztönözni! Ezért ne bennünket okolj majd!”
Mérnökként viszont nem az elméletek, hanem a kézzelfogható valóság híve volt. Ez pedig itt volt előtte: maximális teljesítmény, maximális elkötelezettség – mindez bónuszok nélkül. Majd hirtelen kitört:
–   De hát ők játszanak, Laci! Mi köze ennek a munkához?!
–   Az csak tőled függ. Ha megtalálod a módját, hogy többen érezzék úgy: a munkahely olyan, mintha játszanának, akkor közelebb kerülsz ehhez.
–   Mármint rendeljek csocsóasztalokat?
–   Nem ez a lényeg. Nem az a kulcs, hogy szétválasszuk a munkát a játéktól, hogy egyszer dolgoznak, aztán játszanak. Hanem hogy integráljuk a kettőt. A szárnyalás kulcsa: az idő minél nagyobb arányában érezzék munka közben úgy, hogy játszanak.
Elfogyott a koktéljuk, úgyhogy összeszedelőzködtek és visszasétáltak az El Morritóba.
Kristóf szótlanul bandukolt. A munka és a játék integrációja? Feloldhatatlan ellentétnek tűnt. Azt viszont egyértelműen látta: ha ezt megoldaná, az nagyot lendítene a Windecker teljesítményén.

–   Jót beszélgettetek? – Eszter és Júlia odébb húzódtak, hogy a fiúk leülhessenek.
–   A gyerekekről meg a szárnyalásról – mondta Kristóf.
–   Úristen! Csak nem siklóernyőzni akarnak?!
–   Jaj, dehogy – nevetett Kristóf. – Azon gondolkodtunk, hogy ha úgy menne a munka a Windeckernél, mint amilyen energiával a gyerekek hancúroznak, semmi gondunk se lenne.
–   Ahhoz először neked kéne lazítani néha – vetette fel Júlia félig komolyan, félig viccesen.
Kristófnak ez nem esett jól. Amikor annyi probléma van, s mellette állandóan nőnek az elvárások, hogyan lazíthatnának? De nem hagyta nyugodni a gondolat. Úgy döntött, a mélyére ás ennek.
–   Tényleg, lányok, szerintetek mitől van ennyi energiájuk?
–   Nem akarlak öregbíteni benneteket, Igazgató Urak, de először is sokkal fiatalabbak! – kuncogott Eszter.
–   Köszönjük a bókot! Viszont valami nem stimmel ezzel. Nálunk épp a fiatal korosztály a legnehezebben motiválható. Csak a pénz érdekli őket, meg az, mikor lesz már vége a napnak, hogy mehessenek bulizni. Úgyhogy valami más lesz a megoldás.
–   Egyébként épp ezen gondolkodtam én is – vetette közbe Júlia. – Tudjátok, tavaly kidolgoztam egy online fitnesz-tanfolyamot, de nehezen tudom fenntartani az ügyfelem lelkesedését. Nagy lendülettel belevágnak, aztán kifulladnak, és sokan fel is adják. Viszont nemrég egy e-book került a kezembe a flow-ról.
–   Arra az állapotra gondolsz, amikor a sportolók csúcsteljesítményeket érnek el? – kérdezte Eszter.
–   Igen, de szerintem ez nem csak a sportra jó. Várjatok, megmutatom!
Júlia keresgélt a mobilján, majd felolvasta, amit talált:

Mire van szükségünk a csúcsteljesítményhez? A flow öt feltétele:

  1. Fizikai és érzelmi biztonság
  2. Értelmes, vonzó célok, feladatok
  3. Kezelhető kihívás
  4. Fókusz
  5. Azonnali és rendszeres visszajelzés

–   Az biztos, hogy a gyerekek teljesen biztonságban érzik magukat, még ha vannak is esetleg veszélyek – kezdte Eszter. – Látszik rajtuk a felszabadultság.
–   A cél, hogy fröcsköljék egymást. Hát nem tudom, ez mennyire értelmes, de az biztos, hogy vonzó – töprengett Kristóf.
–   Szívecském, az nagyon szubjektív, hogy mi az értelmes. Mi van azzal, amikor te huszonkét embert nézel, amint egy bőrgolyót kergetnek? – cukkolta Júlia.
–   Jó, jó, ott a pont – adta meg magát Kristóf. – Értelmes, vonzó cél: pipa. De mi a helyzet a kezelhető kihívással?
A két házaspár megint a gyerekeket vette szemügyre. Ők időközben bevitték a szörfdeszkáikat a vízbe, és versenyeztek. Látszott, ahogy újabb és újabb fogásokat próbálnak ki. Olykor beleestek a vízbe, ilyenkor átmenetileg visszafogták magukat, de próbálkoztak tovább.
–   Érdekes ez a hullámzás – figyelte meg Eszter. – Rendre elmennek a határukig, ahol már túl nagy a kihívás, és beletörik a bicskájuk. De aztán újra belevágnak, mert különben unatkoznának. Mintha csak tudatosan keresnék azt a pontot, ahol a legjobban teljesítenek, de nekem úgy tűnik, ez teljesen ösztönös.
–   Ahogyan a kedvenc focicsapatom is olyan ellenfelekkel játszik, ha teheti, akiket nem túl könnyű, de nem is lehetetlen legyőzni. Látod, mennyi értelme van, hogy ennyi meccset nézek! – kacsintott Kristóf Júliára.
–   Legyen, drágám, 1:1. Döntetlenre állunk! – Júlia mosolygott, amint nézte a gyerekeket. – Ami nekem viszont leginkább feltűnik: a fókusz. Mintha teljesen megszűnne körülöttük a világ. Nem bánkódnak a múlton, nem izgulnak a jövőn – csak az itt és most van, abban merülnek el teljesen.
–   Rendben, ez már négy pipa az ötből – állapította meg Kristóf. – De mi a helyzet a visszajelzésekkel? Nem látok főnököt vagy edzőt…
–   Nem érzed te magad néha túl fontosnak?! – csattant fel Júlia. – Nem kelletek ti mindenhová. Ott van az víz, a szél. Az anyatermészet.
–   Ja, Anya, a természet… De abban igazad van, hogy ilyen gyors és pontos visszajelzéseket nehezen adhatnék, mint amit a környezetből kapnak.
A gyerekek egyre beljebb merészkedtek a tengerbe, és már alig látszott a hullámoktól, hogy mit csinálnak. Szerencsére mindnyájan kiválóan úsztak, így nem volt miért aggódjanak.
–   A kérdés tehát, mennyire látod ezt az öt feltételt megvalósíthatónak a Windeckernél? – törte meg végül Laci a csöndet.
–   Az érzelmi biztonságnál rögtön megbuknánk, akkora a stressz és a nyomás. Ezenkívül a célok általában nem vonzók. Értelmük azért lenne, de azt sokan nem látják. A kihívások szerintem kezelhetők, de ők gyakran teljesíthetetlennek látják a célokat, ami biztos, hogy visszafogja őket. Fókuszálniuk pedig egyre nehezebb a rengeteg e-mail, telefon, egyéb megszakítás miatt. A visszajelzésekben sem vagyunk erősek, habár ezt szerintem meg tudnánk tanulni.
–   Az értelmes, kezelhetően kihívó célok kitűzése és a visszajelzés főleg az adott vezetőkön múlik. Az olyan környezet kialakítása, ami kiküszöböli a felesleges stresszt, és ezáltal erősíti a biztonságérzetet és a fókuszt: ez már inkább a vállalati kultúra kérdése, amiért mi felelünk. Ez belőlünk kell kiinduljon. Felsővezetőként az a feladatunk, hogy megismerjük a flow természetét, és példát mutassunk e téren is. Ezután gördíthetjük le a csúcsteljesítmény kultúráját a szervezeten.
Kristóf számára újszerűek voltak ezek a gondolatok. Sosem gondolta korábban, hogy vezetőként ilyen jellegű feladata is lenne. Hogy menne ez neki mérnökemberként?
–   Erre gondoltál, Laci, amikor a belső változásokra céloztál?
–   Igen. Ez azzal kezdődik, hogy átértékeljük, amit az emberi természetről, és a motivációról tudunk. Mindez csak akkor működik, ha a változások nálunk kezdődnek – először a gondolkodásunkban, majd a tetteinkben.
Laci benyúlt a strandtáskájába, és elővett egy könyvet. Kicsit viharvert volt már. Látszott, hogy sokat forgatták.
–   A Glasgow Tech központjában kidolgoztak egy belső oktatási anyagot arra, hogyan vihetjük ezt végig az egész cégben. Ez lett aztán a Szervezetfejlesztési kézikönyv, de mi csak Könyvnek hívjuk. Alapvetően a felsővezetőknek készült, de egy ideje már a többi vezetőnek is odaadjuk a cégben, hogy az együttműködés könnyebb legyen.
Kristófnak felcsillant a szeme.
–   Azt terveztem – folytatta Laci –, újraolvasok benne néhány részt, amíg üdülünk. De szerintem most neked nagyobb szükséged van rá. Elég tömény – de szívesen beszélgetek veled a részletekről, ha belemélyednél.
Kristóf belenézett a tartalomjegyzékbe.
– Érdekesnek tűnik! Nem gond, ha bele is vágok? – Azzal felállt, és elsétált egy padig a parti fasor árnyékában, majd belevette magát a Könyvbe.

Vedd meg most!